ELHELYEZKEDÉS
Mosonmagyaróvár
Mosonmagyaróvár (németül: Wieselburg-Ungarisch Altenburg, latinul: Ad Flexum, horvátul: Stari Grad) város Győr-Moson-Sopron vármegyében, a Mosonmagyaróvári járás székhelye. Légvonalban Győrtől 35 km-re, Soprontól 56 km-re, Pozsonytól 33 km-re, Rajkától 15 km-re, Bécstől 76 km-re, Budapesttől pedig 140 km-re helyezkedik el, közel az osztrák és a szlovák határhoz. Lakossága körülbelül 34.300 fő,[4] ezzel pedig a megye harmadik és Magyarország 27. legnépesebb települése.
Moson városa, Moson vármegye eredeti székhelye volt a Magyar Királyságban, majd a megyeszékhely később Magyaróvárra került. A két várost 1939-ben egyesítették, és mára a dualizmus szinte minden jele eltűnt, mivel a két város közötti tér fizikailag és kulturálisan is fejletté vált. A név hossza miatt a várost a helyiek Óvárként, a külföldiek Mosonként is emlegetik. Itt található a Hansági Múzeum.
A település már a római korban lakott volt, ekkor a neve Ad Flexum (jelentése: „kanyarban”) volt. A várost Bécs első török ostromának kudarca után a törökök visszavonulásukkor, 1529-ben, majd a második török ostrom után 1683-ban ismét felgyújtották. A régió legtöbb más települése nagyrészt ugyanerre a sorsra jutott.
A magyarosítás következtében a 19. század vége felé a két város elvesztette német többségét. A környező német ajkú falvakban nagyrészt 1945-ig változatlan maradt a lélekszám.
1904-ben Lúcsony községet egyesítették Magyaróvárral, majd 1919-ben Magyaróvárt városi rangra emelték. A Monarchia 1918-as bukása után Habsburg–Tescheni Frigyes főherceg magyaróvári birtokára költözött, és a város első polgáraként tartották számon, majd itt halt meg 1934-ben. Ma a sétálóövezetben egy emlékmű állít emléket neki.
1941-ben a városban 466 zsidó élt, ez a lakosság mintegy 3 százalékát jelentette. Magyarország 1944. márciusi német megszállása után a magyar közigazgatás 1944 májusában kötelező gettókat állított fel, melyekbe a környékbeli zsidókat is kényszerítették. Június elején a gettó foglyait Győrbe deportálták, majd onnan az auschwitzi koncentrációs táborba. A korábban számszerűsített német ajkú lakosság többségét 1945–1946-ban telepítették át.
Természeti adottságok, földrajzi környezet
Mosonmagyaróvár az északi szélesség 47-48° és a keleti hosszúság 17-18° által megjelölt tér északnyugati szögletében helyezkedik el. E kistáj természetes kapocs Szlovákia, Ausztria és Magyarország között.
Területén fut össze a Hegyeshalom (Bécs) felől érkező 1-es és a Rajka (Pozsony) felől jövő 15-ös (korábbi számozással 150-es) főút, illetve van itt leágazása az M1-es autópályának, valamint áthalad rajta a Bécs-Budapest (Párizs-Isztambul) nemzetközi vasútvonal, melynek állomása is van a városban.
Közúton Győrtől 39 km-re, Pozsonytól 34 km-re, Bécstől 84 km-re, Budapesttől pedig 160 km-re van, s mind a magyar, mind az osztrák fővárosból könnyen megközelíthető közúton és vasúton is.
Mosonmagyaróvár Győr-Moson-Sopron vármegye harmadik legnagyobb városa, vonzáskörzetében 25 településsel 931 km²-nyi területen, ahol mintegy 70 ezer ember él. Az ország két fontos határállomásához, Hegyeshalomhoz és Rajkához való közelsége fontos gazdasági, pénzügyi (vám), idegenforgalmi, közlekedési, ipari és kereskedelmi központtá teszi. Szellemi és humán infrastruktúrája a vonzáskörzet lakóinak igényeit is kielégíti, egyeteme pedig fontos felsőoktatási és tudományos bázis.
Mosonmagyaróvár a Dunántúl északnyugati részén, a Kisalföld legmélyebb középtáján, a Győri-medence északi csücskében fekszik. Ennek kistájai a folyóvízi üledékkel feltöltött Mosoni-síkság és a Szigetköz. Északon és keleten a Szigetköz, délen a Hanság, nyugaton pedig a Pándorfi-fennsíkig húzódó síkság határolja a várost. Területén folyik át a Lajta, amely itt egyesül a Mosoni-Dunával. Maga a város is a Duna hatalmas, 50–200 m vastag törmelékkúpjára épült. Mosonmagyaróvár két folyója közül a Mosoni-Duna Oroszvár és Dunacsún között ágazik ki a Dunából, medre kanyargós, középszakasz jellegű, vízállását a rajkai zsilip szabályozza. Kiegyenlített vízjárású, galériaerdőkkel szegélyezett vize különösen alkalmas vízi sportok űzésére. 125 km megtétele után torkollik a Dunába.
A Lajta Alsó-Ausztriában ered, hossza 182 km, esése a forrástól a torkolatig 1150 méter. Vízjárása erősen függ a csapadéktól, meglehetősen szeszélyes, vízminősége védelmet igényel.
A táj kialakításában döntő szerepe volt az Ős-Dunának, amely a Brucki-kapun át a síkságra érve hatalmas homok- és kavicsréteget rakott le. A térség felszíne teljesen sík, tengerszint feletti magassága 112-128 méter. A fiatal feltöltődés miatt kevés az értékesíthető ásványkincs: homokon és kavicson kívül termálvíz található itt. Mosonmagyaróváron és környékén az anyakőzet mindenütt kavics, a talaj gyengén humuszos öntéstalaj, a mélyebben fekvő területeken gyakoriak a réti talajok.
Mérsékelten meleg, mérsékelten száraz, enyhe telű kiegyenlített éghajlat jellemzi e vidéket, amely egyúttal Magyarország egyik legfelhősebb és legszelesebb része. Évente 1820-1900 a napsütéses órák száma, a borult napok évi átlaga 130-140 nap, a derülteké 40, míg a ködös napoké 20, a hótakarós napoké pedig 35-40. Elég szélsőségesen jelentkezik a csapadékeloszlás, évi átlagos mennyisége 560–600 mm, de egyes napokon nagy mennyiségű eső zúdul a területre. Évente 130-140 körül van a csapadékos napok száma, júniusban és júliusban esik a legtöbb csapadék, a legszárazabb hónap a január, legmelegebb a július, a hőmérséklet évi átlaga 9,5-10,5 °C, a téli átlag 3,3 °C. Január és július átlagai között a különbség 21-32 °C, de a szélső értékek közötti különbség elérheti az 55-58 °C-ot. Gyakori a késő tavaszi és a kora őszi fagy, ami a növénytermesztésben olykor komoly károkat okoz. Kétszer van áradás a folyókon, a tavaszit (jeges ár) a hóolvadás, a kora nyárit (zöldár) a csapadékmaximum idézi elő. Egész évben mindössze 50-60 a szélmentes napok száma, az uralkodó szélirány a nyugati és északnyugati, ezt követi gyakoriság tekintetében a délkeleti, déli szél.
Valamikor e tájon a természetes növénytakaró nagyon változatos volt. A Hanságban a lecsapolás előtt az égeres láperdők, zsombékok, mocsárrétek voltak a jellemzők, az alacsony ártéri területeken puha- és keményfás ligeterdők, tölgyesek díszlettek. Természetes növénytársulások már csak az ártéri részeken, a Mosoni-Duna partján és az elhagyott vízmedrekben találhatók. A természetes erdőtársulás fái a tölgy, kőris és a szil, a kultúrerdők leggyakoribb fája a nyár, fűz, akác, kőris. Napjainkban a település és környéke nagyrészt művelés alatt álló kultúrtáj. A város legrégibb és legnagyobb ligete a Wittmann park, amelynek névadója Wittmann Antal uradalmi jószágkormányzó, a Lajta szabályozója és az akadémia megszervezője.
Ma a város legnagyobb kincsét és vonzerejét az a termálvíz jelenti, ami 1966-ban egy 2000 méter mély kútból tört elő. A kút vízhozama 1800 l/perc, vize 75 °C-os nátrium-hidrogénkarbonátos és kloridos hévíz. 1967-ben gyógyvízzé nyilvánították, amely reumatikus és mozgásszervi megbetegedésekre, gyulladások, légzőszervi bántalmak kezelésére, gyomor- és bélbántalmak gyógyítására alkalmas. Az 1990-es évek közepétől jelentős beruházás indult a fürdő területén (hotel, étterem, apartmanok, szolgáltató és gyógyászati részlegek), s ma már télen-nyáron igénybe vehetik a sportolni, pihenni és gyógyulni vágyó magyar és külföldi vendégek a magas színvonalú szolgáltatásokat.